MI AZ OBLÁCIÓ?
Mit jelent az obláció?
Az obláció, mint a világban maradó hívők Istennek szóló különleges elkötelezettsége, tipikusan a monasztikus szerzetesi életfa hajtása. A későbbi, tehát nem monasztikus, hanem már körülhatárolt gyakorlati céllal létrehozott szerzetek hasonló képződményei a harmadrendek. Ezek átveszik, és lehetőségeik szerint ápolják is az egyes szerzetek szellemét, és azoknak kegyelmi kincseiből részesülnek is, de nem szerveződnek a monasztikus közösségekhez hasonló családokká. Ezek ugyanis, a monasztikus rendek oblációi, szabályos „konventek”, élükön perjellel, illetve perjelnővel, aki a kijelölt összekötő (ciszterci) atyán keresztül kapcsolja a konventet az apáthoz, az apát személyében a Rendhez. Így indul meg a szabályos szentlelkes lélegzés: a Rend kegyelmi kincseiből az apáton, az összekötő atyán és a perjelen-perjelnőn keresztül az immár kilenc évszázados és az egész világra kiterjedő monasztikus Ciszterci Rend kegyelmi forrásai szabadon áradnak az obláció minden tagjának megnyíló lelkébe, s ugyanezen az úton visszafelé: az obláció minden tagjának imádságai és jócselekedetei (tehát „felajánlása,” mert ezt jelenti az obláció) visszaárad a Rend lelki gazdagságába, az egész Egyház kegyelmi kincstárába.