JELENTKEZÉS
A CISZTERCI REND VILÁGI ÉLETBEN MEGMARADÓ OBLÁTUSAINAK SZABÁLYZATA
- A Ciszterci Rend világi életben megmaradó oblátusai – férfiak vagy nők - világi hivatásukat megtartva a tökéletesebb keresztény életre törekszenek, s annak megvalósítása végett az obláció (felajánlás) szertartása útján a Ciszterci Rendnek, a Rend meghatározott monostorának, Magyarországon a zirci apátságnak lelki közösségébe kapcsolódnak.
- Az oblátusok tagjai lesznek a Ciszterci Rend lelki közösségének, részesei a Rend lelki javainak és azoknak a kegyelmeknek, amelyeket az Egyház az oblátusok számára engedélyez.
- Az obláció (felajánlás) nem szerzetesi fogadalom, nem kötelez az egész életre, hanem csak addig, amíg az oblátus hű marad felajánlása szándékához, vagy amíg a Rend a leki közösségből ki nem zárja.
- Az obláció azoban az Isten előtt kedves elhatározás, (ön-) felajánlás, szent és komoly dolog. Csak az teheti meg , akiben a tökéletességre irányuló törekvés valóban megvan, s ennek komolyságáról előljárói alkalmas módon meggyőződtek.
- Az oblátusoknak, akárcsak a szerzeteseknek, legfőbb előljárója az apát. Ő jelöli ki az oblátusok előljáróját, spirituálisát is.
- A jelentkezés után – amelyet a spirituális javaslatára az apát fogad el, - három hónapra (kivételesen rövidebb idő után is) a jelentkező előljárója kezéből megkapja a ciszterci ruhát jelképező kis fehér skapulárét. Ezzel kezdetét veszi az előzetes tagság, próbaév (szerzetesi néven noviciátus).
- A beöltözéskor a jelöltek rendi védőszentet kapnak.
- A beöltözés után egy évre, ha maga is úgy akarja, és ha erre előljárói méltónak találták, megteheti a felajánlást, az oblációt.
- A felajánlást (oblációt a jelölt az apát vagy személyes megbizottja előtt tesz, aki őt ugyanakkor felveszi a Rend lelki közösségébe, és részesévé teszi a kegyelmeknek és lelki kincseknek. (Ennek megtörténte után, nevét bejegyezhetik a törzskönyvbe.)
- Az oblációban a jelölt arra kötelezi magát, hogy Szent Benedek Regulájának útmutatása szerint – amelyet éppen ezért meg kell ismernie és gyakran olvasgatnia – hármas tökéletességgel óhajtja az Istent dícsérni.
Életének állandó tökéletesítésével („conversio morum”). Tulajdonképpen nem más ez, mint igazán keresztényi életet élni a hit, remény és szeretet szellemében; elfordulni a világ hiúságaitól, hatalmat, gazdagságot, fényűzést hajszoló törekvéseitől és e helyett az egyszerű, józan, becsületes istenes életért küzdeni. Élni az önmegtagadás, különösen a böjt és a bűnbánat eszközeivel.
Állapotbeli tisztaságával, („castitas”) A magányos oblátus vagy oblata életének komolyan és Istenért megharolt teljes tisztaságát jelenti; a házaséletet élők számára a házasság szentségében vállalt Isten akarata szerint való családi életet.
Állhatatosságával a magán és nyilvános életben a keresztény elvek szerint („stabilitas”); a hit mmegvallásában jó példával előljárni és így apostoli módon közreműködni az Egyház felvirágoztatásán.
